„Isten hozott a Laczkó Vass Róbert-konyhába!” – köszöntött vendéglátónk. Miközben főzéshez készült, elmesélte nekünk, hogy lényegében sosem akart Kolozsváron élni, vonzásköre inkább Marosvásárhely központú volt. Az élet azonban máshogy alakult, és egyévi tanítóskodás után végül Kolozsvárra felvételizett. Úgy tartja, hogy mestere, Csiky András látta meg benne a lehetőséget, amelyre Marosvásárhelyen nem voltak fogékonyak. Az egyetem elvégzése után Tompa Gábor szerződtette a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Színművészként az életét párhuzamosan futó vágányokhoz hasonlította, ahol mindenféle vonatok jönnek-mennek. Dinamikusnak ismeri magát, a munkája motiválja. Rengeteg olyan története szól olyan helyzetekről, amelyekben jól érezte magát és büszke ezekre.

Bevallotta, hogy olyankor is nagyon szeret énekelni, amikor nem hallja senki. Sok hobbija van, köztük fotózás, a világjárás, és természetesen a főzés. Állítja, hogy a színpadi létformák zaklatottsága föloldódik fotózás és főzés közben. Megtudtuk, hogy gyakran járnak hozzá barátai vendégségbe, és mindig meleg étellel várja őket a „lacikonyhába”. A hazai ízek közé becsempészi a keleti ízvilágot. Kirándulásai során az adott országra jellemző fűszereket szokott vásárolni, sokat kísérletezik az ízvilágokkal.

A keleti konyha előszeretettel használja a különböző fűszerkeverékeket, de házigazdánk szerint a világ legjobb fűszerei Erdélyben teremnek. Szerinte ideje lenne itthon is kitalálni valami sajátos fűszerkeveréket. Megígérte, hogy amint kikísérletezi, nálunk is közzé fogja tenni, hogy melyik az a fűszeralap, amely nagyjából minden erdélyi jellegű ételfogáshoz talál.

Ha már fűszerekről volt szó, megkérdeztük, milyen fűszereket csempészett be saját ételeibe. Megtudtuk, hogy Indiából a különféle masala-keverékeket, a kínai konyhából az édes-savanyú kombinációt, a gombaszószt és a csillagánizst használja gyakran. „Összeházasítja” a különböző fűszereket. A kerti fűszereknek – a tárkonynak, a kapornak, a köménynek vagy a csombornak – nagyon jellegzetes íze van, ha ezeket is bátran és megfelelően kikísérletezett kombinációban használja az ember, akkor sajátos ízvilágot csempészhet a konyhájába.

Elmesélte, hogy utazásai során alkalma volt beszélgetni egy indiai szakáccsal is, akitől megtudta, hogy ugyanazt a fogást kétszer ugyanúgy ott sem szokták elkészíteni. Szemmérték alapján szórják a fűszereket, ugyanakkor minden konyhának megvan a sajátos fűszerkeveréke, ahogyan Koreában is minden családnak saját kimcsije van. A kimcsi-múzeumban több mint 3000 családi receptet tartanak számon.

Házigazdánk középiskolás korában tanult meg főzni. Kíváncsi volt, hogyan készül a becsináltleves. Mivel akkor még kontárnak számított, édesanyja azzal ugratta, hogy mindent, amit a hűtőben talál, belefőzhet a „becsináltlevesbe”. Elárulta, hogy szénné égett levest is készített már, viszont a konyhakatasztrófák által sikerült kikísérleteznie saját konyhaművészetét. Az alapfogásokat édesanyjától, a nagymamájától és a kirándulásai során leste el. Így tanult meg bundás kukoricát készíteni, amelynek a titkait nem árulta el nekünk, de megígérte, hogy ha kifejleszti a saját módszerét, minket is meghív bundás kukoricára. Kedvenc trükkje: amibe savanyítás, abba csipetnyi cukor is!

Úgy tartja, hogy a pityókából rengeteg érdekes fogást lehet készíteni. A pityókalevesek olyanok, mint a mesében a kőleves: különféle fűszerekkel és hozzávalókkal varázslatos dolgokat hozhatunk ki belőle! Ezzel is bizonyítani tudja, hogy egy kreatív szakács szabadjára engedi a fantáziáját, és úgy főz.

Ahogy a mondás tartja: enni kell, mert ez tartja fenn az életet. Vendéglátónk megosztotta velünk Viktor E. Frankl pszichiáter gondolatát, aki …és mégis mondj igent az életre!című könyvében szakmai szempontból fejti ki, hogy a koncentrációs tábori körülmények között lesz igazán nyilvánvaló a létfenntartás alapvető, a táplálékhoz való jutás ösztöne. Nem mindegy tehát, hogy az ember mit eszik, hogyan eszik, az ételét hogyan készíti el, hogyan tálalja, és az sem mindegy, hogy kivel étkezik!

Miközben ezeket mesélte, sürgött-forgott a konyhájában, majd elárulta, hogy sosem főz recept szerint, inkább ízlés szerint, szemre és amennyit felvesz a tészta. A jó konyha titka szerinte a kóstolgatás, illetve azok a meglepetések, amelyekkel egy konyhaguru elő tud rukkolni. Ottjártunkkor is gyakran kóstolgatta a készülő zúzalevest, amelybe a klasszikus babérlevél helyett Srí Lankáról hozott szárított curry-leveleket szórt. Róbert sokat utazik, megtanulta megbecsülni a fűszereket, és bőségesen használja is őket. Javasolja, hogy merjük kipróbálni azokat is, amelyekkel még nem találkoztunk, nem szégyen tanulni, az eredmény – ezúttal történetesen a tejfölös-kapros zúzaleves keleti gombákkal – előbb-utóbb igazolja a kitartó embert.

A zúzaleves vajas galuskák és ereszték nélkül készül, ez a fogyókúrás változat.

Zúzaleves vajas galuskával

Hozzávalók:

• récezúza,
• csiperkegomba,
• japán shimeji-gomba,
• kínai fafülgomba,
• hagymazöld,
• sárgarépa
• Fűszerek: oregánó, tárkony, kapor, római kömény, majoránna, fokhagyma, só, bors, gombaszósz, currylevél. Mindent óvatosan, kóstolgatva, de bátran adagoljunk!

Elkészítése: könnyű, de időigényes. A zúzát megpucoljuk, kétszer-háromszor vízben fölforraljuk, a habzó levet elöntjük, átmossuk, majd húsleves módjára kuktában puhára főzzük. A levét leszűrjük és félretesszük, mert ez lesz az alaplé. Hagymazöldet fonnyasztunk olívaolajban, majd hozzáadjuk a puhára főzött zúzát, só helyet gombaszósszal ízesítjük, majd hozzáadjuk a vagdalt vagy ledarált sárgarépát. Fedő alatt addig pároljuk, amíg a sárgarépa is megpuhul. Időközben megtisztítjuk a gombákat, majd hozzáadjuk. A szárított fafülgombát előzetesen órákig áztatni kell, de lusta szakácsoknak ajánlott 8-10 percig főzni, így nagyon gyorsan kirúgják magukat. A gombákat egyszerre adjuk a párolt zúzához, és hagyjuk őket is megpuhulni, végül alaplével öntjük fel. Közben apróra vágjuk a kerti fűszereket, majd beleszórjuk a készülő levesbe. Savanyításnak citrom húsát levével, apróra vagdalva használjunk, ízlés szerint. Aki szereti, annak ajánlott egy csipetnyi cukor vagy méz. Amikor levesszük a tűzről, adagoljuk hozzá a kaprot, a tejfölt, a fokhagymát és a borsot. Jó étvágyat mindenkinek!

riporter: Bálint Enikő

fotó: Deák Anita