A duplázott 18-as évéből, vagyis 1818-ból műfajteremtő-zeneszerzőként idéz meg egy nagy hatású pedagógust a szerkesztő, majd egy négykezes Schubert zongoradarab keletkezési körülményei okán egy kis romantikus találgatásba vonja be a Zenélő köntös hallgatóit.
Szerkesztő: Nagy Ibolya
Az idei évet duplázott számmal, vagyis két darab húszassal írjuk le. Az ugyancsak duplázott számokkal leírható többi évek közül most a két tizenkilences évébe, 1919-be teszünk – dzsesszel és Bernard Shaw kritikáival fűszerezett – vakációs, zenés időutazást.
Szerkesztő: Nagy Ibolya
A francia Wagnerként is emlegetett Ernest Chausson zenei útját a Római díj megpályázásától a Nemzeti Zenei Társaság titkári állásáig követi végig a mai Zenélő köntös, olyan kitérőkkel, amelyek többlet-információi rárímelnek a különös szépségű zenei részletekre.
Szerkesztő: Nagy Ibolya
A Fúga művészete Bach utolsó kompozíciója, amelybe – a reneszánsz művészekhez hasonlóan – saját zenei névjegyét is beleszőtte. Az újabban vízválasztónak kikiáltott hatvanötödik életévében is dolgozott rajta a szerző, aki partitúrái végére az „Egyedül Istené a dicsőség” (Soli Deo Gloria) jelentésű S.D.G. betűket szokta odaírni.
A bámulatos szerkezetű, befejezetlenül maradt grandiózus mű méltó tisztelgés a Teremtés rendje előtt.
Szerkesztő: Nagy Ibolya
A Zenélő köntös májusi műsoraiban olyan műveket idéz fel a szerkesztő, amelyek szerzője vagy előadója átlépte a hatvanöt éves kor vízválasztó vonalát: Haydn hatvanhat évesen komponálta A Teremtés című oratóriumát, és a szemelvények a hatvannyolc éves Leonard Bernstein vezényletével hangzanak el.
Szerkesztő: Nagy Ibolya
Áhítatok