A harangszó kihirdeti a kezdetet és kijelenti a véget; szétfoszlat minden önámítást – hogy fontosságuk szerinti, igazi helyükön mutassa meg életünk eseményeit. A mai Zenélő köntösben az égi mércét Max Bruch: Ének a harangról című, Schiller költeményére komponált oratóriuma idézi meg, a „Tizenkét welszi ének” pedig a közösség megtartó erejének tiszta örömére emlékezteti az elszigeteltségbe belefáradt hallgatóinkat.
Szerkesztő: Nagy Ibolya
